Majd ezer kilométert nyomtunk az öreg Hondába az egyik legismertebb hazai olajmárka 20w50-es, autóba gyártott motorolajával.  A frissen szerzett tapasztalatokat itt osztom meg, a Freestyle motor hasábjain.

Az utóbbi időkben elkényelmesedtem. Megszoktam, hogy az olajcsere-periódust a hétvégén sem fenyegeti veszély, az ötlábú kutyás cég benzinkútjaiban ugyanis mindig kapni azt a 10w50-es motorkerékpár-olajat, amit legjobban szeret az öreg, RD 2-es Dominátor.

Elindultam idén is a sárga-fehér logós benzinkúthoz, hogy megvegyem a tavaszi olajcseréhez szükséges mennyiséget. De a kúton, elsőre nem hittem a szememnek, egy másik cég olajtermékeit árusították. Az eladó mondta, hogy a benzinkutakat a közelmúltban felvásárolta az egyik legnagyobb magyar olajcég, csak a sárga fehér berendezést még nem volt idő lecserélni zöld-vörösre.

Hazaérve megnéztem a motor gépkönyvét, az API-szabvány szerint SE vagy SF minőséget írt elő a gyár. Ennek a kritériumnak szerencsére a ma kapható egyik legolcsóbb 20W50-es motorolaj, a Botond is megfelelt. Gyorsan utánanéztem fórumokon is, azt írták, hogy az öreg Honda tervezésekor még hírből sem ismerték azt a JASO-szabványt, ami manapság a motorolajok olajos kuplunghoz való alkalmasságát minősíti. Az elv tehát az volt, hogy a kuplungot az akkori gyenge minőségű, ásványi motorolajokhoz kellett terveznie a mérnököknek.

-  Ennek így működnie kellene!  – gondoltam, majd egy rövid kör a benzinkútra, és már folyt is le a mézszerűen csordogáló, húsz évnél idősebb autók számára ajánlott ásványolaj a motorvázban lévő olajtartályba.

Motor indít, bemelegít. Szépen csendben jár, úgy tűnik hangszigetelőként sem utolsó a sűrű ásványolaj. Kuplung tökéletes: jól adagolható, szépen kiemel, megcsúszás nem érzékelhető. A váltó szépen csendben kapcsol, még nullából egyesbe is, ami eddig nem volt jellemző.

Két hét kemény próbatétel következett: egy kisebb hétvégi szlovákiai kiruccanás, néhány Esztergom- Budapest-kör Dobogókőn át, hét közben meg a Hungária körút forgalmán „teszteltem” az új olajat. Látszólag tökéletesen helytállt, amíg eszembe nem jutott, hogy lassan ellenőrizni kellene az olajfogyasztást is.

A hétszázadik kilométer körül nyithattam ki először az olajtartály fedelét. Olajfogyás semmi, viszont az olaj annyira bemocskosodott, mint máskor két-háromezer kilométer után.

A hirtelen olajmocskolódás okát nem tudtam megállapítani. Az első számú elmélet szerint ez azért állhatott elő, mert a vastagabb olaj a régebben lerakódott szennyeződéseket is felkapta és egész az olajtartályig szállította.

A második elmélet szerint pedig, bár a hagyományos motorolajokkal, a specifikáció szerint mennie kellene a motornak rendesen, azonban az elmúlt kb. húsz-huszonöt év során a hagyományos olajok is kaphattak egy-egy olyan (pl. súrlódást gátló) adalékot, ami ma már alkalmatlanná teszi őket a nedves kuplungos üzemre.

Ez a második lehetőség viszont már rémisztőbb volt annál, mint hogy újabb kilométerekre benne merjem hagyni az elkoszosodott 20W50-est. 

Gondolkoztam rajta, hogy teszteljem-e még az első számú elméletet avval, hogy kicserélem a szűrőt és újra 20w50-es Botonddal töltöm fel. Így meglátható lett volna, hogy ez is olyan gyorsan koszosodik-e, vagy tényleg csak az első adag kapta fel a régi szennyeződéseket.

A gyorsabb, egyszerűbb megoldást végül egy webshop ajánlata szolgáltatta. Találtam ugyanis egy olyan 10w40-es olajat, ami már tudja a JASO-szabványt és árban sem volt jelentős eltérés a Botondhoz képest. Hétköznap kellett rendelni, de aznap délutánra már ki is hozták.

A motorzaj és a váltás újra hangosabb lett ugyan, de így is megéri, hogy nem kell többé rettegni attól, hogy a ferodoréteg idő előtt lekopna a kuplungtárcsákról.